Online tanulás hatásai
Megváltozott körülmények befolyásolják az érzelmi világunkat.

Dankó Péter
Elkülönülve, céltalanul, magunkba fordulva. Ilyen „kellemes” tüneteket tud produkálni az online oktatás egyes tiniknél.
Ezek esettanulmányokon alapulnak, amikkel szembesültem tavasszal és most is uralkodnak a tinik körében. Egyrészt nagyon élvezik az otthonlétet, egy darabig, de ugyanakkor számos belső érzelmi folyamat megy végig bennük. Még azoknál is, akik túlnyomórészt optimisták, jókedvűek.
Egyre több azoknak a gyerekeknek a száma, akik alig akarnak kikelni az ágyból, nem akarják elhagyni a szobájukat vagy a lakást. Az ok egyszerű. Miért tennék ezt, hiszen csak felnyitják a laptopot, nézelődnek, hallgatják a tanárt vagy még azt sem, közben üzeneteket írogatnak a barátaiknak.
De miért mozduljanak ki? Nincs kedvük maszkban sétálni az utcán, „csúnya” az idő amúgy is. Mozogni, aktivizálni magukat nehéz, mert ott a net, a sorozat és az online játék.

Befelé fordulnak és figyelnek. Egyre többen szorongásos tüneteket produkálnak, ingerültebbek. Feszült a légkör, mert könnyen átfordulhatnak „lusta gyerek” szerepbe. Elmúlt a motiváltság, a napi megszokott rutin.
És itt van a kulcs. A napi megszokott rutinon. Mert attól még, hogy otthon vagyunk, kell az a rutin, hogy ne folyjék el a nap. Mert egy ideig könnyű Pató Pál urasat játszani, aztán egyre nehezebb lesz a nagy anyagot ami felhalmozódott elsajátítaniuk.
Így az első lépés az a napi rutin elkészítése, persze közösen meghatározva, akár táblázat szerűen az ajtajukra kitenni. Hogy lássák, hogy mikor mi következik. Ne flangáljanak mint egy alvajáró egész nap a pizsamájukban. Amúgy is ciki.
Reggel legyen mindenképpen valamilyen könnyű testmozgás, ami elindítja a vérkeringést, ehhez pár perc elég.
Karkörzések, kis ugra-bugra, guggolás, egy-két fekvőtámasz. A testnek is tudnia kell, hogy itt az aktivitás ideje. Jó lenne, ha reggel langyos vízbe facsart citromlével indítanák el az emésztésüket, ami frissítően is hat rájuk. És lányoknak is, nemcsak fiúknak. Ez nem arról szól, hogy izmosan nézzünk ki, hanem a belső folyamatok elindításáról és arról a dopaminról, ami ilyenkor felszabadul és célt ad nekik.
Legyen minden nap 15 perc séta, amit jó lenne 100%-os figyelemmel (telefon nélkül) az egyik szülővel megtenni. Minden nap mint egy rutin, hogy mi történt aznap. Hagyjuk, hogy meséljen, kérdezzünk másként mint ahogyan szoktunk. És csodáljuk közben, hogy milyen nagy lett már ez a gyerek (persze csak magunkban).
Sajnos ez ritkán fér bele a napi 24 órába. Pedig nagyon fontos, hogy legalább 15-20 perc 100%-os figyelem napi szinten legyen a gyermeké.
Legyen minden nap legalább 15 perc közös séta.

Fontos, hogy legyen a tiniknek egy olyan személy, akivel megtudja beszélni azokat a dolgokat, amik vitát szülnek a szülőkkel. Aki meghallgatja, aki elfogulatlan, akiben megtud bízni. Az ilyen bezárt időszakban kell valaki, aki utat mutat és mellette van, hogy ő jó és értékes. Csak a Világ körülötte és benne is változik.
Figyeljünk a tinikre, mert sok olyan belső lelki folyamat játszódik le bennük, ami nagy hatással tud lenni a felnőtt korukra.
Barátsággal,
Péter
kapcsolat
Személyesen vagy online
- peter@dankopeter.hu
- +36 (70) 3202 792
- Messenger, Instagram, Viber, Skype, WhatsApp...
- Nagykovácsiban vagy Hidegkúton
